Beiskoláztak!
Ahlan wa szahlan likullikum - üdvözlet mindannyiótoknak! Újabb hírekkel jelentkezem innen, Ammánból. Beiskoláztak! Az évkezdés kissé darabosra sikeredett, mert múlt hétfőn volt a regisztráció határideje, kedden a beosztóvizsga és a tájékoztatás, szerdán az első iskolanap, amin csak egy óránk volt, csütörtökön a Hidzsrí-naptár szerinti újév miatt szünet (apropó, BÚÉK! :D ), aztán pedig péntek-szombat hétvége. Szóval most vasárnap kezdődött az első igazi iskolahetünk.
Jordániában - mint tudtommal az arab országok mindegyikében - vasárnap kezdődik a munkahét és csütörtökig tart, mivel a muszlim többség heti ünnepnapja a péntek, amikor a déli nagyimára és az utána következő szentbeszédre a mecsetbe mennek az emberek. Pénteken az amúgy zsúfolt utak szinte teljesen kiürülnek, (így ideiglenesen megszűnik a közlekedéssel járó mindennapos életveszély :p ), délután pedig az egész város zeng a kihangosított szentbeszédektől. Persze ez nem azt jelenti, hogy az itteniek csak péntekenként imádkoznának, csak máskor nem kötelező a mecsetbe menni hozzá. Itt ez egészen természetes: imádkoznak a mecsetekben, az imatermekben, de az parkoló autók közt is, foghíjtelkeken, és a kávéházakban - ahol épp helyet találnak.
De hogy az iskolakezdéshez visszakanyarodjak, volt egy összetett beosztó nyelvvizsgánk mindenféle feladattal, hallgatással, szövegértéssel, nyelvtannal, ami alapján az egyik haladó csoportba osztottak, aminek nagyon megörültem. Először elég sokan voltunk, de aztán kettészedtek minket, így már tényleg elég kisszámú osztályba kerültem. Eddig három nyelvtanár jött be hozzánk, mind nagyon profik, jól tanítanak, az alapján, amit anno alkalmazott nyelvészetből és pedagógiából erről tanultam, az a benyomásom, hogy nagyon színvonalas és modern az oktatás itt a Nyelvközpontban. Nem hiába dícsérik, hogy arabot tanulni az összes ország közül ide a legérdemesebb jönni! Sok beszélgetés van, olvasunk is, hallgatni is fogunk és mind a Sztenderd Arabot (a fuszhát), mind a helyi (levantei) nyelvjárást tanulni fogjuk. Ez utóbbi elég hasznos, mert az eddigi fuszha tudással nem mindenkivel lehet kommunikálni. Például a főbérlőnkkel is nehezen...
Apropó, főbérlő: végre sikerült állandó helyre költözni! Miután az internetet is elintéztük, úgy érzem, hogy a megérkezéssel kapcsolatos minden fontosabb dolog végre a helyére került.
Igazság szerint egy kicsit nehéz jó témát találnom, amiről írhatnék. Itt ugyan minden kicsit más, mint otthon, de alapvetően mégis hasonlóak a dolgok. Az emberek élnek, laknak, dolgoznak, tanulnak, esznek, isznak, szocializálódnak... Akárcsak mi otthon, csak mindezt kicsit rugalmasabban, kaotikusabban és jobb kedélyűen. Az a benyomásom, hogy itt bizonyos értelemben sokkal nyitottabbak és barátságosabbak, mint otthon nálunk.
Az általános bizalom szintje is sokkal nagyobb a legtöbb esetben. Könnyen szóba lehet elegyedni totál idegenekkel, például a zöldséges bácsival mindig beszélgetek, a kávézós sráccal is, sokan nagyon közvetlenek és érdeklődők. És magyarnak lenni itt is egzotikum. :) Ami még meglepett a bizalommal kapcsolatban, hogy sokszor meg sem számolják a pénzt, amivel fizetek, például a kajáldában vagy a buszon.
Hogy a nemi szegregáció itt pontosan hogyan van és mik a határai, azt még nem sikerült elég pontosan belőnöm. Kit illik megszólítani, ki mellé szabad leülni a buszon, meg ilyesmik. Itt a barátságosság mellett azért van egy határozott távolságtartás. Bár lehet, hogy ez még a régi sztereotípia a részemről, Jordánia elég szabad és liberális helyi viszonylatban.
Szóval, azt hiszem elkezdődtek az ammáni hétköznapjaim. Az iskola megadja a keretet, úgy tűnik templomot is találtam, a következő projekt, hogy megtöltsem a napjaimat (a délutánok nagy része szabad), ahogy otthon. Lehet, hogy lesz itt is néptánc, aminek nagyon örülnék! Közösségbe sem kezdtem el járni, kicsit leült ez a Fokoláré-ügy, amíg más dolgokat intéztem. Viszont voltam a jezsuitáknál egy kiscsoportos alkalmon, amiket az Szent Ignác-féle Lelkigyakorlatok alapján tartanak. Az jó volt, de nem hiszem, hogy gyakori résztvevő leszek, mert szombatonként az iskola szervez nekünk utazásokat mindenfelé Jordániában, ami nagyon király! Hát, ilyesmik várhatóak a jövőben.
Ahhoz képest, hogy nem tudtam, miről tudnék írni, eléggé meglódult a kezem a billentyűzeten! Mára abba is hagyom. Folyt. köv. ;) Legyetek jók és kövérek! :D
Ráadás zene:
