Zsidók. Katonák. Sebek felett repkedő legyek. Só. Meleg. Fény. Purim. Gépfegyver csövét szopogató kisfiú. Árusok. Falak. Árnyék. Büdös. Illatok. Kettősség. Konzervativizmus. Liberalizmus. Vallások.

Életemben másodszor repültem, először egyedül. Angoltudás nélkül. Hát majdnem a szarajevói gépre szálltam, de aztán csak sikerült eljutnom Tel Avivba. Ahol jól kikérdeztek a Bálintról. Mit tanul, hol alszunk (fogalmam sem volt a hostel nevéről), mit fogunk megnézni, van-e még más ismerősünk itt.. Végül csak beengedtek az országba.

A reptéren rögtön hozzánk szegődött egy tanácstalan magyar család, a buszpályaudvaron meg még egy helyi nő a fiával. Bálint tiszta idegenvezető lett, mentünk utána, mint egy kis csapat.

Már itt lett pár első benyomásom az országról. Irtó meleg volt, pálmafák, gépfegyveres fiatalok, mindenhol biztonsági ellenőrzés, koldus az utcán, akinek a sebei felett repkednek a legyek... Meg találkoztunk egy rabbinak tanuló magyar sráccal is, aki, amikor a velünk levő magyar nő kezet akart neki nyújtani úgy ugrott hátra, mint aki halálra rémült. Aztán ötször bocsánatot kért, hogy ne haragudjunk, de ő nem érhet nőhöz.

Felszálltunk egy buszra (mondjuk azt a buszpályaudvart én soha nem találtam volna meg, úgy el volt rejtve egy kínai áruházban), átmentünk Jeruzsálembe.

Jeruzsálemben amivel először szembesültem, az a rengeteg zsidó volt. Rendesen zsidónak öltözött zsidók. Gyerekek-felnőttek ugyanúgy. Bicikliző zsidók, akik után repked a pajesz, meg az imaszíj. Utcán reppelő zsidó hvcs-k.

Megkerestük a szállásunkat, ami az óvárosban volt, konkrétan egy árusokkal megtömött szűk utcácskából (sikátorból) nyílt az ajtónk.

És akármilyen szűk az utca, és akárhány lépcső van rajta, egy traktor akkor is le tud jönni.

A hostelben rögtön összefutottunk egy gyanús (beszívott?) alakkal. Koedukált szobában aludtunk, úgyhogy először egy kicsit beparáztunk, de aztán első este már vele nem találkoztunk. Sőt németek, lengyelek, meg magyarok voltak főleg a szobában.

Az első napot csak nézelődéssel töltöttük. Beültünk a belvárosba sörözni, beszélgettünk. Nem tudom mikor éreztem magam utoljára ennyire turistának.

Másnap elmentünk Betlehembe. Ami nagyon közel van, de már palesztin területen. (Útközben megakadt a tekintetem egy gépfegyver alkatrészt szopogató kisfiún...) Ott egy taxis rögtön próbált rólunk leakasztani egy kis pénzt. Nagyon kifinomult módszere volt.. Beültünk a taxijába, és amíg „bemelegedett a motor”, addig előadta az idegenvezetési ajánlatait. Amikor mondtuk, hogy nem kérjük, köszönjük, akkor simán kitett minket a taxiból. Nem akarta, hogy a következő körről lemaradjon.

Persze elmentünk az ilyen „alap helyekre”, a Születés templomába (számomra egy giccsáradat ami ott van, és sehogy sem jön össze semmilyen istállóval, meg jászollal, viszont a kapu az érdekes, amin csak meghajolva lehet bemenni, olyan kicsi...), meg a kápolnához, ahol elvileg Mária megszoptatta Jézust. (A szent túrót sajnos nem találtuk meg..)

Ettünk shaormát, ami a gyroshoz hasonlít a legjobban, csak sokkal jobb. Meg bevásároltunk, itt sokkal olcsóbb volt minden, mint Jeruzsálemben.

De. Ha egy dolgot kellene mondanom Betlehemről, az biztosan a fal lenne. Az Izrael és Palesztina között húzódó 8 méter magas fal. Én most szembesültem igazán az itteni helyzettel. Voltunk egy kiállításon is, ami elmagyarázza az egészet... Hogy ők nem mehetnek át. Mi meg igen. Bálint készített is a Sziklamecsetről, meg még pár helyről képeket a palesztin barátainak, a nevükkel a sarokban, hogy legalább úgy lássák a szülőföldjüket... Meg a vallási központjukat... És a fal tele is van graffitikkel (Banksy graffitik, síró szabadságszobor, virágcsokrot dobó terrorista, Jézus a kereszten, „It’s all doublethink”, szögesdróttal ugrálókötelező kislány...) meg palesztin fiatalok történeteivel, hogy hogyan korlátozták őket a szabadságukban, meg a Nemzetközi Emberi Jogok megszegett pontjaival. Nagyon durva... És rosszul éreztem magam attól, hogy én kb. mint katasztrófaturista vagyok itt, pedig itt tenni kéne valamit! Nem tudom mit, mert átmegyek a határon - mert hát én átmehetek - és a másik oldalt is meg tudom érteni...

Folyt. köv. :)