Hogy is szokták mondani? A cikket változatás és szerkesztés nélkül közöljük és a benne foglaltak nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk véleményét... :p Jeruzsálemről írni sosem egyszerű, kérjük tisztelt olvasóinkat, mindent próbáljanak jól érteni. :D Sarcasm detection included. Szerk.

***

A harmadik napon Jeruzsálemben maradtunk, bejártuk az Óvárost. Bóklásztunk a kis utcákon, megnéztük a kihagyhatatlan és ismeretlenebb helyeket. Bár engem az emberek érdekelnek azt hiszem a legjobban. És ebben a városban irtó sok az érdekes ember!

Szent Sír-templom. Ahol éppen tüntettek valami adóemelés ellen, ezért tele volt kamerákkal a tér, a templom meg turisákkal. Elvileg itt van Jézus sírjának a helye, illetve a Golgota is. Ugyanazon az épületen belül. Oké a Golgota egy emelettel feljebb... Nem tudom, nekem nagyon nem jött át, hogy ez az a hely. És mondjuk a Via Dolorosával (keresztút) ugyanígy voltam. Mondjuk a sírnak még egy másik lehetséges helye is van, jóval arrébb. De ez a templomon belül egy márványkocka, ami körül turisták állnak sorba. Bálinttal egymástól függetlenül a Kába-kőre asszociáltunk róla.

Siratófal. Hmm.. Hát az kemény. És ez átjött. Úgy látszik nekem ezek a falak ütnek igazán.. Délután amúgy voltunk az Izrael Múzeumban, ahol láttuk többek között (nem semmik az izraeli képzőművészek!) Jeruzsálem Jézus korabeli makettjét Heródes templomával.

Hát ebből az egészből csak a nyugati fal maradt meg, ahol most a zsidók (férfiak és nők elválasztva) imádkoznak, hajlonganak és imacetliket dugdosnak a repedésekbe.

A fal másik felén pedig a Sziklamecset található, ahová Ők vallási okokból be sem mehetnek, mert a Szentek szentjébe ugye nem léphetnek be... Megint azt éreztem, hogy én ezen a helyen több helyre bejuthatok, mint azok akik itt laknak.

Az épület körülötti óriási téren, meg a kert útjain is fel van rajzolva mindenhová az imaszőnyegek iránya. Meg tele van még a tér mosakodóhelyekkel, ahol az ima előtt lábat, kezet, arcot tudnak mosni a muszlimok. Sajnos be nem jutottunk, meg imát sem láttunk, mert olyankor bezár az egész hely. Amit teljesen meg tudok érteni amúgy. Nekik a péntek a szent napjuk, és aznap alig fértünk be a város kapuján, olyan tömeg igyekezett a mecsetbe. Ja, ez érdekes még, hogy milyen egy olyan városnak az élete, ahol három világvallásnak van a központi helye. Mindegyiknek mások a vallási törvényei. És mondjuk a közigazgatást, vagy a nyitvatartást hogy befolyásolja. Például; a muszlimoknak a péntek, a zsidóknak a szombat, a keresztényeknek a vasárnap a szent napjuk. A hétvége mégis csak egy napból, a szombatból áll.

Aztán felmásztunk a falra, és körbejártuk a várost. A jeruzsálemiek főleg a házaikban, meg a tetőkön élik az életüket, mert az utcák nagyon szűkek, tele bazárokkal és turistákkal, terek meg szinte egyáltalán nincsenek.

És a falról néztünk végig ahogy egy félreesőbb építési területen négy húsz év körüli katona falhoz állít és megmotoz két náluk alig pár évvel fiatalabb srácot... Hétköznapi.

Este még kinéztünk a piacra. Hát az nem semmi! Színek, formák, illatok, és szagok persze, mert mindent kiöntenek az utcára..

Meg persze belefutottunk a Purimot (perzsa népirtásból való megmenekülés Eszter könyvében) ünneplő tömegbe. A teljesen ízléstelen jelmezekbe öltözött fiatalokba és öregekbe és a hippibuszon csárdásozó, izraeli zászlót lengető, meg imaszíjjal ugrálókötelező zsidókba. Három napig ünnepelték éppen akkor a zsidó nép megmenekülését, és mondták is, hogy a Purim végére hullafáradtra bulizzák magukat. Ja, merthogy az is bekerült a vallási kötelezettségek közé, hogy ilyenkor úgy le kell inni magukat, hogy ne emlékezzenek arra, hogy ki akarta kiirtani őket, és ki megmenteni!