Ő itt Al-Iszkandariyya. Születési nevén Alexandria, és hogy ebbe a névbe az arabok mit láttak bele, az egy vicces momentum az arab nyelv történetében... Az "al" ugyanis a határozott névelő, és sok arab név, köztük helynév kezdődik így. Hogy az eredeti név erre nem gondolt, az nyilvánvaló, ezért megmosolyogtató volt először szembesülni ezzel.

Al-Iszkandariyya szereti a vizet. Ez előny, hiszen a Földközi-tenger partján él. És hát, tudjátok, milyen a Földközi tenger... csupa utazó, meg kereskedő, meg hódítók nagy flottákkal, három kontinens találkozása és hát ez érezhető is. Alexandria is sokkal európaibb, mint például Kairó, meglátni az építészetben, az ételekben, az emberekben, a szokásokban.... Cukrászdákban... :D

A városközpont egy hosszú öbölpart mentén fekszik, a part pedig tele van sétáló és beszélgető emberekkel és horgászokkal. Tulajdonképpen ez az egyiptomiaknak afféle üdülőváros, ahova a nyári hőségben szeretnek leutazni. Olyankor nagyon tele lehet, de mikor én voltam, egész csendes volt (persze Kairóhoz képest :p ). Az emberek is mások, sokkal rendesebbek, nyugodtabbak, és itt még megvan az az arabos önzetlenség és nagylelkűség meg nyitottság, amit Kairóban annyira hiányoltam. Itt megint embernek és nem egy két lábon járó európai pénztárcának éreztem magam. És a tengerpart tényleg nagyon szép.

 Alexandria, az alapítójának közismert szerénységén túl a régi világítótornyáról és a könyvtáráról híres. Bár egyik sem áll már az eredetiek közül, azért a hagyományt továbbvitték, és most itt található a világ legnagyobb olvasótermével büszkélkedő könyvtár. És némi keresgélés után még a magyar szekciót is megtaláltam benne, igaz, főként fordításokban. De azért így is elég menő...

 És persze - mint oly sokakat - Al-Iszkandariyyát is meglátogatták a rómaiak. És még oly sokan mások. Ami érdekes - és ezt Egyiptomban máshogy is így tapasztaltam, még ha egy adott kor vagy civilizáció, vagy akár vallás kultúrális emlékeit és tárgyi vagy építészeti vagy akármilyen más lenyomatát látogatja meg az ember, jellemzően valami kevert dolgot talál, a különböző hagyományok és művészetek és gondolatok, hitek keveredését. A rómaiakra amúgy is jellemző volt, hogy a meghódított kultúrák isteneit nem tagadta, hanem igyekezett a támogatásukat megnyerni magának, és felvette őket a római istenek panteonjába. Így hát itt sem váratlan, hogy a római emlékeket szfinxek őrzik...

Hát Alexandriáról és Egyiptomról most ennyit, hamarosan viszont megint vendégszerzőt várok a blogra, úgyhogy ne menjetek messzire! ;)