Ó, Zarándok! Mondd, meg nekem, mi az a végtelen..? 

Jordánia, Amman. Most épp Bálint szobájában ülök, kint békés 25°lehet, és pihenek. Intenzív volt az előző négy nap, és mivel a következő két hét szintén elég intenzív lesz, így most úgy döntöttem: itt maradok és írom a blogot. Fényes reggelt Mindenkinek!

Az első benyomásom Amman-ról (amit már nagyon vártam, hogy eljöjjön, mert így is este 11.45 helyett, hajnali 1 órára érkeztem meg) a vízipipa illat. Hmm.. megnyugtató. (Itt terült először mosoly spontánul az arcomra :).

Mert azért idejövetelem előtt voltak bennem gondolatok, vélemények, félelmek és előítélek a Közel-Kelettel, az arab világgal kapcsolatban melyek között a repülőgép kilövése, és egyéb erőszakos cselekmények szerepeltek; illetve persze egyedül utazni is mindig izgalmas - érzem is sokszor a gyomromban és tagjaimban - mely izgalom főleg a közösségi repülés "veszélyei" illetve persze a magas nyelvtudásom és az abban való bizalom, illetve bizalom hiányából adódik. 

Úgyh sikeres landolás: huhh, kiengedek a szorításból. Vízipipa illat a terminálban: mosoly és megnyugvás. :-)

Második benyomás: az emberek kedvesek. Öcsém is, aki kijött értem a reptérre, illetve a vízumügyintézők, ahol az országba való belépéskor a vízum mellett fotó is készül, pár kérdést feltesznek, és - mint először Jordániába lépőt - sok szerencsét kívánnak az ország felfedezéséhez. 

Este már csak betaxi és kaja és alvás. Az azért feltűnik, hogy sivatagban vagyunk. A levegő száraz, és poros. 

Másnap aztán irány a város! Amman jó nagy, innen az egyetemi negyedtől a városközpont van vagy 10 km, péntek van, azaz ünnepnap (itt péntek-szombat a hétvége) úgyh most a forgalom se durva annyira. Egyébként a forgalom és a public transport olyan arab-mediterrános, (azaz gondolom olyan, mint a világ nagy részén Mumbai-tól Amman-ig). A kocsik jönnek, sávok nincsenek, lábad van, zebra nincs, ha átmész általában túléled, ha unod ott a taxi, ha meg van időd buszra várni és ismered is, akkor van néha busz kb negyedóránként mutatóba. Bálintéknak van még néhány rettegett útkereszteződése pl a két és fél sávos körforgalom, hát az durva, de gondolom a hatodik érzék kialakul pár hét - hónap alatt..

Buszra várva, illetve az egyetemet és Bálinték lakóhelyét elválasztó főút. Pénteken. (Mint nálunk Vasárnap reggel 7-kor :-).

Aztán buszfogás, irány a belváros. Európaiként elég nagy a sokk, Amman szívében tömeg, szegénység, szemét, hatalmas lakatlan kőházak és hulladék van. Az illatokról szólva: egyik oldalról a szemét és csatornaszag, másik oldalról a gyros, a fűszerek és persze - szerintem - a vízipipa-illattal - keveredik. Kutyák nincsenek, kóbormacskák vannak, amik rendszerint a kihelyezett gurulós konténerből ugranak elő, amikor melléérsz.

A hangulat egyébként jó, a közösségi létet az óvárosban és a piacon leginkább az "Insallah" - "Ha Isten is úgy akarja" légköre hatja át. Itt az embereknek két-három munkájuk van, megélni így is nehéz. A helyiek viszont támaszkodnak egymásra: a szűkebb és nagycsaládnak, ismerősöknek, barátoknak, kapcsolatoknak nagy a szerepe.

Pár óra után biztonságosabban éreztem magam Amman központjában, mint otthon a Blahán, vagy a Nyugati aluljáróban. Az emberek figyelnek egymásra, a turistákat meg majdnem a tenyerükön hordozzák, random emberek szóba állnak velünk, üdvözölnek és kellemes ittlétet kívánnak. És biztos hozzájárul még a "biztonságos érzéshez", hogy részegek nincsenek, az emberek józanok és - egy-két kéregetőn kívül - nincsenek hajléktalanok sem. (Szégyen is ha kiderül, hogy a családodból valaki az utcán él). Inkább tehát nagy szegénység van, de nem hajléktalanság.

Vettem cipőfűzőt. :-)

Amman területileg egyébként Budapestnél nagyobb, és kis túlzással kb mindenhol ugyanúgy néz ki. Jellegzetes kocka alakú, helyi kőből épült 2-4 emeletes sárgás-fehéres épületek tízezrei a kisebb-nagyobb dombokon ameddig csak a szem ellát. Hatalmas és végeláthatatlannak tűnő a város. Az összlakosság 2011-ben 3, négy évre rá már 4 millió fölött volt, ami azt jelenti, hogy a Magyarországnál nem sokkal kisebb Jordánia lakosságának csaknem fele a fővárosban él.

A belvárosban hamar el lehet fáradni. Nagy a tömeg, az emberek hangtartománya a piacon az otthoni ötszöröse, a dudát kormány helyett használják az emberek, úgyh jól esik kiülni egy teraszra meginni egy jó török kávét és elszívni egy sishát. Bálinttal mi is ezt tettük. :-)

Hát, ez egy hatalmas élmény volt, vízipipázni és kávézni Ammanba, készítettem is videót róla, lehet, hogy majd felteszem azt is. :-)

A klíma állítólag ilyenkor - októberben - a legjobb: még meleg van, de a hőség már nem elviselhetetlen. A levegő inkább száraz (meg a városban szmogos), melege van az embernek, nekem a szám száradt ki inkább (lehet, hogy inni kéne), de meg nem izzadtam, pedig volt vagy 28 fok és hosszúnadrágban voltunk. Végül is ez egy sivatagra épült város... Bálinték mondják is, hogy ami hiányzik nekik: a víz és a zöld. Hát ezekből tényleg nincs sok, Budapest Ammanhoz képest egy arborétum, a Duna egy luxus, én meg a Lukács fürdőben egy valóságos víz-mágnás vagyok. :-) Itt az ivóvíz nagy kincs, a csapból például nem folyik. "Hivatalosan" lehetne inni, nagy tartálykocsik hozzák a vizet nap mint nap, ahonnan a házak tetején lévő hatalmas tartályokat töltik fel vele, majd innen folyik a víz a csapba, zuhanyba. Ezt lehet is használni fürdésre, mosogatásra, fogmosásra, inni azonban nem ajánlott. Ivóvíz boltban, 10 literes kiszerelésben a legpraktikusabb, itt ezeket használják.

Bálinték nappalija. Jobbra tiszta ivóvíz.

Ami még a száraz, meleg időn, a szegénységen, a vízipipa-illaton túl áthatja az egész környéket, az az iszlám. Azaz szó szerint "Isten akaratának való alávetés" vagy "Isten akaratában való megbékélés, megnyugvás". Persze nem meglepő, hogy az iszlám itt szinte kézzel fogható. Ott van az emberekben, az emberek között. Áthatja a várost, gondolkodásban és persze a napi ötszöri "imára hívásban" is: beleborzong az ember, amikor négyóránként felzeng a müezzin hangja ősi dallamokon, végigzengve a városon: „Allah a legnagyobb. Tanúsítom, hogy nincs más isten, csak Allah. Tanúsítom, hogy Mohamed Allah prófétája. Gyertek imádkozni! Gyertek az üdvösségre! Allah a legnagyobb. Nincs más isten csak Allah.” 

Az emberek itt nem csak vallásgyakorlók, hanem hívők. Az üdvösséget "egyszerű elérni". Öt dolog kell hozzá. A fenti hitvallás, napi ötszöri ima, böjt, adakozás és a mekkai zarándoklat. 

A müezzin hangjára kicsit megáll az élet, aki teheti imádkozik. Szőnyegen, kartonlapon, otthon, utcán, mecsetben, sikátorban. Akinek épp dolga van, a következő imára hívásig "bepótolhatja". 

Tény, hogy ma az iszlám a leginkább terjeszkedő vallás.

Kár lenne most vallási és teológiai kérdésekbe belemenni - Bálinttal úgy is belementünk, és aki még szeretne, nyugodtan keressen meg - de elelmélkedtem rajta, hogy milyen lenne Európa, ha napi ötször harangzúgás hívná össze az embereket, felhangzana az utcákon a Credo és a Dicsőség, az emberek imádkozni kezdenének az utcán, egyébként meg kérdések nélkül ráhagyatkoznának a Jó és Szerető Istenre...

Persze, persze ez nem ilyen, meg ez kereszténység és szabad akarat és inkább teológiát tanulunk a hittanórán, mint imát és gyakorlatokat. ..És kéne hozzá egy szegénység is, hisz egy átlag európai polgár kis híján mindent megtehet, önerőből el is érheti, dolgozni kell, biztosítás van, császárnak ami a császáré, Istennek ami az Istené: Vasárnap elmegyünk templomba.

Vasárnap voltunk mi is misén. Bálint mondta, hogy azért megható volt először hallani a csendes, de konok harangzúgást, amint imádkozni hívja az itt élő keresztényeket.. Kisebbségben erősödhet a hit, pláne, hogy itt muszáj - ha máshol nem, az embernek saját magában - állást foglalnia, hogy mit, miért, hogyan?

És egyébként ha kiderül - sőt rákérdeznek - hogy keresztény vagy - Bálint mondta - hogy megnyugtatnak, hogy ez teljesen oké, és örülnek is neki. Sőt - Bálint esetében - különlegesnek és pozitívnak tartják - hisz kevés gyakorló keresztény tanul arabot egy iszlám többségű ország egyetemén.

De beszéljenek a képek: mecset Ammanban és görög templom Madaba-ban: