Választások

No, nem parlamentiek, csak az egyetemi diákválasztásokról gondoltam írok valamit és mutatok pár képet, mert olyan hőfokon zajlottak, ahogy otthon talán sosem. Emlékszem, az ELTÉ-n, anglisztikán inkább csak arra akartak valahogy rábeszélni, hogy valakire azért mégiscsak szavazzunk, hogy legyen HÖK… Hát itt, a Jordán Egyetemen viszont minden felfordult. Az első dolog, amit észrevettünk, hogy hirtelen az egész egyetem tele lett irtózatos mennyiségű plakátokkal. A fasorok közé széles ragasztószalagokat húztak, és arra kerültek a plakátok a különböző pártokkal és jelöltekkel, egyik a másik után véges-végig. Aztán nap mint nap ahogy órák után a kantinba mentünk választási beszédekbe ütköztünk az egyetem “főterén” az óratorony alatt. Megtelt a tér diákokkal és hangszóróba mondták a beszédeket, skandálásokat, a jelölteket nyakba véve hordták végig az egyetemi kampusz útjain.

img_0327.png

img_0334.JPG

Egyszerre tartották az egyetemi és kari szintű választásokat és egyetemi szinten négy nagy párt is volt, ami számomra nagyon érdekes volt, hogy ennyire szervezett egy “csak egyetemi” választás. Itt ez amúgy nem csak belügy, az országos lapok is megírják, kintre is hatással van az eredmény, úgy tudom, van amelyik párt támogatást is kap kintről például a kampányt erősítve (amit egyébként zsebből fizetnek a benti pártok). Érdekes lehet, hogy mi mentén állnak fel ezek a pártok, már csak azért is, mert ahhoz képest hogy egyetemi ügyeket fognak intézni, számomra szokatlanul politikai alapokon határozzák meg magukat. Van egy jordán nemzeti párt, egy palesztín nemzeti párt (az ország kábé fele palesztín menekült vagy annak utódja, a párt neve amúgy ‘Awda vagyis “Visszatérés” mármint a palesztinek visszatérési joga Palesztínába), van egy muszlim vallási párt és egy nagyjából baloldali, újító, reformpárt.

img_0371.JPG

Aztán eljött a választások napja. Az első furcsaság az volt, hogy a mindig tárva-nyitva lévő kapuk most le voltak lakatolva, és csak az elektromos forgóajtókon lehetett bejutni a kampuszra, ami csak érvényes diákigazolványt érzékelve enged be. Az arab beszélgetőtársam, aki villamosmérnöknek tanul, azt javasolta nekem, hogy tanítás után a legjobban teszem, ha gyorsan hazamegyek és nem maradok a választásokra, mert benne van a pakliban, hogy összetűzések lesznek, volt már ilyen korábbi években. Így tehát úgy döntöttem, hogy fényképezőgépet ragadok és maradok lőni nektek pár képet. No, nem kerestem én a bajt, dehogy, csak hogy amúgy milyen hangulat lesz, milyen egy választás. És nem bántam meg :D

Az egész kampuszon mászkáltam összevissza, és ahogy telt az idő, főleg mikor elkezdtek szavazatokat számolni, egyre több skandáló, várakozó, néptáncoló (dabke), vonuló csapattal lett tele az egész egyetem. Amúgy nagyon jó hangulata volt az egésznek és semmi baj nem történt, hála Istennek. A képek talán többet mondanak, mint ahogy el tudnám mesélni… Kicsit inkább olyan volt, mintha egy focimeccsen lettem volna, legalábbis így képzelem, hogy ott milyen lehet. Mindenki szurkol a maga csapatának, és skandálnak, és a pártok jelképeit viselik… voltak akik rózsákat osztogattak, azt is sokaknál lehetett látni.

Az viszont nagyon furcsa volt, hogy itt mennyire családokban, (törzsekben), helyi közösségekben gondolkodnak. (És ez azt hiszem a parlamenti választásokra is igaz.) Az, hogy ki honnan jön, melyik városból, melyik törzsből, az sokkal nagyobb súllyal esik latba a választásnál, mint hogy mi a programja. Valójában a közösségeket kell megnyerni egy sikeres kampánnyal, és jó helyről kell képviselőket választani. Ki a karaki (Karak egy közép-jordániai város), ki a szalti (Szalt innen kicsit északabbra egy kisváros), ki melyik törzsbe, családba tartozik. Furcsa látni, hogy ez itt még most is mennyire meghatározó.

img_0367.JPG